„Köztudomású, hogy mivel az államtitoksértés súlyos börtönévekkel járhat, a politikusok, hivatalnokok és újságírók között kialakult egy sajátos zsargon. Nevezhetjük kódrendszernek is. Ha megengedik, dekódolom önöknek Gulyás Gergely szavait. Tehát e zsargon szerint ha valamely személyhez nemzetbiztonsági »vonatkozás« fűződik, vagy a feltűnése nemzetbiztonsági »kockázatot« jelent, az elsősorban azt jelentheti, hogy az illető nem a mi térfelünkön focizik. Valamiféle külső küldetést, megbízást teljesít, amire a magyar elhárításnak muszáj választ adnia. Még pikánsabb a helyzet, ha a nemzetbiztonsági kockázatot ne adj’ isten egy baráti ország titkos szervei jelentik, de hát láttunk mi már James Bond-filmet meg karón varjút.
Ne feledjük, Richard Field nemcsak az új baloldali tömörülés amerikai kampánypénzszerző akciójához ígért segítséget, hanem behúzott egy balhorgot Magyarország nemzetközi jó hírének, amikor Gyöngyöspatán közreműködött a helyi cigányok úgymond evakuálásában, majd beszállt a rasszista elnyomást enyhíteni hivatott, százmillió forintos, vöröskeresztes akcióba. (A Nemzetközi Vöröskereszt és a titkosszolgálatok ősi kapcsolata egy külön publicisztikát érdemelne.)
A patai hisztéria után parlamenti vizsgálóbizottság állt fel, amelynek elnöke, Kocsis Máté ugyancsak utalt a Field körüli kockázatokra. A kormánypárti többséggel elfogadott bizottsági jelentésbe bele is fogalmazták, hogy a »humanitárius tevékenység csak megtévesztés volt. Richard Field tevékenysége Magyarország és a kormány hazai és nemzetközi közvélemény előtti lejáratását célozta«. És itt még halkan tennénk hozzá, hogy egyes hírek szerint Field rokona lehet Noel Fieldnek, a hetvenes években Magyarországon elhunyt amerikai értelmiséginek, a szovjetek kalandos sorsú szuperkémjének.”